Husvet

Mindenkinek boldog Husvetot, az eltünesünk oka az idöhiany, hamarosan jelentkezünk!!!

Hetköznapok

Penteken hazajöttünk a "nyaralasbol", szombaton este mar dolgoznom kellett. Vasarnap a Playmobilban voltunk Mianekkal, ez mindig nagyon bejön a gyerekeknek. Hetfön meg ujra beindult a mokuskerek, folyamatosan faradtak vagyunk, maris varjuk a következö szünetet. Ma elhataroztam, hogy koran lefekszem, de Olivia ugy kialudta magat az ovodaban, hogy mar negyszer kiszökött az agyabol. Es esze agaban sincs lefeküdni. Ja es fel tiz van. Na megyek, megprobalok erelyesebben a lelkere beszelni.

Silberberg

Nem mentünk haza! Robin reggel 9 utan ebredt teljesen laztalanul, jokedvüen es szerencsere Olivia is abbahagyta a köhögest. Ugy döntöttünk, hogy felmegyünk az Ezüsthegyre, ami egyebkent arrol kapta a nevet, hogy a hegy gyomraban egy 1962-ig müködö ercbanya van, ami ma mar csak turistalatvanyossag. Amugy a hegy a sipalyairol is hires, na meg a 800 m hosszu szankopalya sem elhanyagolhato. Gondoltuk, ez aztan nekünk valo. Termeszetesen az otthoni szankot nem gyömöszöltük bele az autoba, de sebaj, biztos van itt kölcsönzö. Talaltunk is egyet, de mar csak sportszankoja volt. Nem baj, visszük! Mivel a siliftek eleg dragak, felsetaltunk. Jo 5-600 m setaut hegynek felfele, raadasul Olivia majdnem vegig a szankon ült. Mire felertünk, a belem logott ki, de gondoltam egye fene, most jön az elvezet. Robinnal szepen elhelyezkedtünk a szankon, erre Olivia közölte, hogy neki esze agaban sincs itt lecsuszni, lepattant a szankorol es lefeküdt a hoba. Hat jo volt a megerzese, mert mikor ugy tiz perces könyörges utan megis visszaszallt es elindultunk lefele, ez a sportszanko szinte fekezhetetlennek bizonyult, ugy kb. 30-40 km-es sebesseggel repültünk le a hegyröl, ugy hogy mind a ket labammal vegig erösen fekeztem. Persze lehet, hogy nem volt valojaban ilyen gyors, mindenesetre kb. 10-15 mp alatt lent voltunk. Közös megegyezessel fogtuk a szankot es viszatettük az autoba. Vettünk jegyet a siliftre ami pontosan ugyanolyan volt mint a mi Libegönk, es kenyelmesen visszutaztunk a hegytetöre, ahol az etteremben megebedeltünk, majd megneztük az ercbanyat. Utana meg egy orat elugrabugraltunk a hoban, meg a jatszoteren, aztan visszaautoztunk az apartmanhoz. Vacsi, fürdes utan nem kellett elringatni gyerekeket, szo szerint beajultak az agyba. Ezek voltak a mai kalandjaink.

Bajor erdö

Hetfö reggelre terveztük az utazast, Robin vasarnap belazasodott. Mivel aznap este müsoron kivül be kellett mennem dolgozni, igy masnapra halasztottam döntest, megyünk, vagy nem megyünk. Hetfön vegülis delutan harom körül elindultunk. A laz ugyan nem mult el teljesen, de ha szükseges lenne, itt is van orvos, es csak 200 km-re vagyunk otthonrol, ket ora alatt hazaerünk. Nem bantuk meg, gyönyörü itt minden. Ennyi havat meg csak kepeken lattunk, es a levegöt szinte harapni lehet, annyira tiszta. Persze nem teszünk nagy turakat, ma lesetaltunk a faluba a hegyi uton, pont elkaptuk a farsangi felvonulast, tetszett a gyerekeknek, különösen a rengeteg edesseg amit a felvonulok a tömeg köze dobaltak. Meg harom napig maradnank, nem tudom, Olivia is kezd köhecselni, Robinom sincs egeszen jol, lehet hogy korabban hazaterünk. Sajnalom, mert Husvetig megint csak a taposomalom lesz, nem lesz alkalmunk különösebb kikapcsolodasra. Na majd meglatjuk.

Teli szünet

Holnaptol egy het szünet van az iskolaban, igy elutazunk öt napra a Bajor erdöbe. Azt hiszem mindannyian megerdemlünk egy kis pihenest. Amugy semmi különös nem törtent az utobbi napokban, csak a szokasos hetköznapi örület. Jelentkezem, ha visszatertünk.

Bizonyitvany...

Megkaptuk a felevi ertesitöt. Minden szep es jo, csak szorgalombol bukott meg a gyerek. Sajnos egyaltalan nem erdekli az iskola, egy-ket dolog kivetelevel mindent unalmasnak talal. Tudni kell, hogy egy maganiskolaba jar, amit kifejezetten AD(H)S-es gyerekeknek hoztak letre. Az AD(H)S az a betegseg, amit a köznyelv hiperaktivitasnak nevez. Mellesleg helytelenül, mert van olyan valfaja is, ami pont a hiperaktivitas ellentete,ök azok a bizonyos "almodozo" gyerekek, akik eppugy keptelenek koncentralni, mint a folyton izgö-mozgok. Most nem akarok hosszu ertekezesbe bocsatkozni a különbözö lehetseges variaciokrol, akit erdekel, kerdezzen nyugodtan, biztos vagyok benne, hogy jo nehany csalad küzd ezzel a problemaval. Ami meg esetleg erdekes lehet, hogy ezeknek a gyerekeknek a 90 %-a kimagaslo intelligenciaval rendelkezik, ezert a ismetlesre alapulo hagyomanyos tanitasi modszer unalmas nekik, viszont a koncentralasi nehezsegek es az altalaban lassu munkatempo miatt nincs lehetöseg az esetleges plusz feladatokra, igy maris kialakult egy ördögi kör, amiböl nagyon nehez kitörni. Arrol nem is beszelve, hogy micsoda melyseges szakadek tatong a kepesseg es az elert eredmeny között. Nehez ügy ez kerem, van az embernek egy napokos gyereke, aki mindig mindenütt kilogott a sorbol, de ha valaki a capak es egyeb tengeri elölenyekröl kerdezi, akkor feloras szakismereti elöadast tart, ugy hogy barkinek tatva marad a szaja. Es aki ujabban egyre nagyobb elvezettel mondja a csunya szavakat(ugy latszik az iskolai büntetes csak olaj volt a tüzre) , vasottan vigyorog a fogatlan szajaval, ugyanis ket napja esett ki egy ujabb foga, amitöl egy icipicit pöszen is beszel, szoval annyira edes, hogy meg kell zabalni.Es meg sorolhatnam reggelig, ha nem lennek ilyen faradt.Igy most kedvcsinalonak egy-ket nyari kep, ne adja fel senki a remenyt, minden hireszteles ellenere az iden is lesz nyar!!!

Kis beteg

Alighogy Robin meggyógyult, Olivia lett beteg. Tegnap már szinte egész nap nagyon nyüszike volt, aztán este elkezdett hányni, amit reggelig abba sem hagyott. Annyira sajnáltam, rettenetesen szomjas volt, de nem maradt benne még egy korty víz sem, remélem mindenesetre, hogy túl vagyunk a nehezén, ma még nem hányt, inni is tudott már. A doktornénit is meglátogattuk, vírus.

Függöségeim...

Mian kérésére...

-abszolút színházfüggö vagyok, bár mióta Németországban élek, jóval kevesebb a lehetöségem színház közelébe jutni, a városunkban csak egy színház van és a repertoár sem feltétlenül az én
ízlésem, de otthon ez napi program volt, tekintve, hogy ott dolgoztam.

- aztán az olvasás... Könyv nélkül egyszerüen nem tudok elaludni, teljesen mindegy, milyen fáradt vagyok, mióta gyerekeim vannak már nem így van, de azelött evés közben, a WC-n, az utcán menet közben, szóval mindig és mindenhol olvastam.


- sajnos dohányzom is, ami igencsak erös függöség nálam, ugyanis minusz 20 fokban is képes
vagyok kimenni az erkélyre cigarettázni, nálunk a lakásban ugyanis tilos.

- nagyon szerelmes függöségem a zene... csinálni és hallgatni egyformán boldogság.

Biztosan van még egy s más...

Nem is tudom hogy kellene bepótolni az elmúlt napokat, tulajdonképpen minden rendben van velünk, leszámítva hogy folyton dögfáradt vagyok, így esténként már nincs eröm írni, bár mindig megfogadom.
Robin beteg volt, két napig nem ment iskolába, holnap már viszem, láza nincs.
Várjuk a farsangi szünetet, ami febr. 23-tól egy hét lesz, öt napra lefoglaltam egy üdülöházat a bajor erdöben, ránk fér egy kis levegöváltozás.
Ma sem megy az írás, remélem hamarosan.

Képek csak úgy...

Képek csak úgy...

A tetves család

Nem tudom ez mennyire publikus, mindegy is , lenyeg az, hogy tegnap del ota tetüt irtunk. Szegeny Robinom mar tegnap reggel panaszkodott, hogy rettenetesen viszket a feje, de különösebb nem latszott, eltekintve attol a par feher pontocskatol a hajszalakon, amiröl nem tudtam eldönteni, hogy korpa-e, vagy ne adj Isten....Hat az volt. Fejtetü. Szerencsere ma mar nagyon jo szerek vannak, hala Istennek a mosogep is müködik, de azert nem hianyzott. A gyerekorvos szerint keves olyan gyerek van, aki evente legalabb egyszer ne lenne tetves. Nalunk ez az elsö alkalom, remelem az utolso is. Fujjjjj!!!!
A könyvekröl... Örömmel latom, hogy szinte mindenki szeret olvasni, fontosnak tartjatok, hogy a könyvek szeretetet, becsüleset megprobaljuk tovabbadni gyerekeinknek is. Ez itt Nemetorszagban ugyanis egyaltalan nem olyan fontos. Ismerek embereket, söt csaladokat is, ahol a haztartasban fellelhetö könyvek szama nulla.Es ez nem tulzas. Szerencsere az ellenkezöje is letezik, termeszetesen itt is elnek intelligens, olvasott, erdeklödö emberek, csak kevesen. Nezzetek meg egyszer egy ilyen idiota Talk-show-t, ott lathatjatok, mi az atlagszinvonal.
De ne panaszkodjunk, azert vannak itt jo dolgok is. Pl. szuperül lehet közlekedni babakocsival, gyakorlatilag mindenhol. Vagy szinte minden hivatalban, orvosi varoban, söt nehany etteremben is kialakitottak egy jatszosarkot a gyerekeknek, es meg az sem olyan tragedia, ha kicsit hangosabbak es rohangalnak.
Ami nagyon nehez nekünk, hogy a csalad otthon van, mi meg itt. Es neha bizony a szivem szakad meg, amikor Robinkam azt mondja " Mama, de jo lenne, ha engem is egyszer a Nagymami hozna el az iskolabol es utana jatszana velem " Ez persze lehetetlen, valoban nagyon ritkan latjuk egymast, mi egy evben egyszer tudunk hazamenni, es ha szerencsenk van, akkor esetleg az Anyu is ki tud jönni valamikor egy hetre. De többnyire magunkra vagyunk utalva.
Egy kicsit szomoru lett ez a bejegyzes, pedig egyaltalan nem annak szantam, igy alakult.

Vasarnap

Tegnap is elindultunk szankozni, de joforman minden ho eltünt mar. Aztan az esö is rakezdett, igy egy kis seta utan hazatertünk. Jo kis unalmas vasarnap volt, Robinnal este az agyban nagyon fontos kerdeseket vitattunk meg, pl. hogy hol bujik ki a kisbaba, es hogy is van ez az egesz a hazasodassal, muszaj-e mindenkeppen csokolozni, mert az nagyon undorito, valamint, hogy kinek a feladata jeggyürüt vasarolni. Figyelmesen hallgatott, okosakat kerdezett, majd a kisbabas temanal csak annyit jegyzett meg: -Hala Istennek, hogy nem vagyok nö!- Na ja. Kis Oliviam egyre nagyobb kedvvel jatszik szerepjatekokat, sokszor amulatba ejt, mennyire tisztan latja a viszonyokat, rendkivül fejlett humorerzeke van, imadom! Sokat ragaszt, ügyesen banik az olloval, fantasztikus müveket alkot es mindegyiket elnevezi. Es rendkivül büszke magara, ha tetszest arat, fülig er a szaja,- Olja csinalta!- mondja.

Hetvege

Faraszto szombatunk volt. Azzal kezdödött, hogy Robinnak 10-12-ig iskolaba kellett mennie.
Büntetesböl! Mert csunya kifejezeseket hasznalt. Na ne gondoljatok semmi borzasztora, csak ilyeneket mondott hogy " Oh, du heilige stinkende Banane " , amit ugy lehetne leforditani, hogy
" O, te szent büdös banan " , meg egy tarsat tengerimalacnak nevezte, de ebben az iskolaban
meglehetösen szigoruak, igy ha valaki ötször bekerül a Csunya Kifejezesek Könyvebe, annak büntetes jar. Ma reggel arra gondoltam, -miközben a delikvens vidaman keszülödött, micsoda kaland, szombaton iskolaba megyünk-, hogy ez inkabb büntetes nekem, de igazuk is van, miert nem tanitottam meg jobban.
Aztan itthon gyorsan ebedfözes, hogy az utolso havas, jeges napokat kihasznalva el tudjunk meg menni szankozni. Olivia persze addigra hullafaradt volt, az elcsuszott ebed miatt nem tudott mar aludni, igy vegigcirkuszolta az egeszet. A szankora nem volt hajlando raülni, mindenaron ö akarta huzni, termeszetesen a dombon lefele is, szerencsere elörelatoan kettöt vittünk, igy legalabb azon nem veszekedtek.
Azert szep delutanunk volt összessegeben, a cirkuszolas meg nalunk ugyszolvan mar normalis.
Eletemben nem lattam meg ilyen dacos önfejü nöszemelyt mint a lanyom. De hihetetlen charme-ja van, igy mindenkit levesz a labarol. Kis banya na.

Fantasztikus! Köszönöm kedves biztatasotokat, sajnos meg fogalmam sincs, hol kell nektek valaszolnom, igy megteszem most nyilvanosan, köszönöm!
Valoban nem artana egy kis bemutatkozas, de hol is kezdjem...
Ket gyermekem van, Robin fiam 7 eves, gyönyörü, okos, kedves es hiperaktiv.
Kislanyom Olivia aprilisban lesz 3 eves, szinten gyönyörü, okos es kedves, es valoszinüleg ö is hiperaktiv.
Neha nem könnyü ezzel együttelni, de rengeteget tanultam az evek soran...
Forduljatok hozzam batran, ha kerdesetek van ebben a temaban.
Egyedül nevelem a gyerekeket, mar ujra dolgozom, szerencsere Olivia remekül beilleszkedett az ovodaba, Robin pedig iskola utan a napköziben van, ahol ö is jol erzi magat.
Valoszinüleg nem tul sok erdekessegröl tudok majd nap mint nap beszamolni, eleg egyhangu az eletünk mostanaban, de azert igyekezni fogok.
Csongi, nagyon örülnek a meghivonak, egyelöre nem tudom hol kell az e-mail cimemet megadni, hogy megse legyen teljesen nyilvanos, majd ertekezem Miannal.
Hat ennyit mara, folyt.köv.

A masodik nap

Gyermekeimnek lassan elegük van a telböl, ugy latszik minden jobol megart a sok. Igy varjuk a tavaszt türelemmel.

Minden kezdet nehez...

Mar regota gondolkodom, mi lenne ha mi is bövitenenk a blogirok nepes taborat, ime eljött a perc, es megszületett az elsö bejegyzes. Amugy abszolut semmi rutinom nincs az ilyesmiben, bar blogot olvasni mar nagyon jol tudok.