Silberberg

Nem mentünk haza! Robin reggel 9 utan ebredt teljesen laztalanul, jokedvüen es szerencsere Olivia is abbahagyta a köhögest. Ugy döntöttünk, hogy felmegyünk az Ezüsthegyre, ami egyebkent arrol kapta a nevet, hogy a hegy gyomraban egy 1962-ig müködö ercbanya van, ami ma mar csak turistalatvanyossag. Amugy a hegy a sipalyairol is hires, na meg a 800 m hosszu szankopalya sem elhanyagolhato. Gondoltuk, ez aztan nekünk valo. Termeszetesen az otthoni szankot nem gyömöszöltük bele az autoba, de sebaj, biztos van itt kölcsönzö. Talaltunk is egyet, de mar csak sportszankoja volt. Nem baj, visszük! Mivel a siliftek eleg dragak, felsetaltunk. Jo 5-600 m setaut hegynek felfele, raadasul Olivia majdnem vegig a szankon ült. Mire felertünk, a belem logott ki, de gondoltam egye fene, most jön az elvezet. Robinnal szepen elhelyezkedtünk a szankon, erre Olivia közölte, hogy neki esze agaban sincs itt lecsuszni, lepattant a szankorol es lefeküdt a hoba. Hat jo volt a megerzese, mert mikor ugy tiz perces könyörges utan megis visszaszallt es elindultunk lefele, ez a sportszanko szinte fekezhetetlennek bizonyult, ugy kb. 30-40 km-es sebesseggel repültünk le a hegyröl, ugy hogy mind a ket labammal vegig erösen fekeztem. Persze lehet, hogy nem volt valojaban ilyen gyors, mindenesetre kb. 10-15 mp alatt lent voltunk. Közös megegyezessel fogtuk a szankot es viszatettük az autoba. Vettünk jegyet a siliftre ami pontosan ugyanolyan volt mint a mi Libegönk, es kenyelmesen visszutaztunk a hegytetöre, ahol az etteremben megebedeltünk, majd megneztük az ercbanyat. Utana meg egy orat elugrabugraltunk a hoban, meg a jatszoteren, aztan visszaautoztunk az apartmanhoz. Vacsi, fürdes utan nem kellett elringatni gyerekeket, szo szerint beajultak az agyba. Ezek voltak a mai kalandjaink.