Képek csak úgy...

Képek csak úgy...

A tetves család

Nem tudom ez mennyire publikus, mindegy is , lenyeg az, hogy tegnap del ota tetüt irtunk. Szegeny Robinom mar tegnap reggel panaszkodott, hogy rettenetesen viszket a feje, de különösebb nem latszott, eltekintve attol a par feher pontocskatol a hajszalakon, amiröl nem tudtam eldönteni, hogy korpa-e, vagy ne adj Isten....Hat az volt. Fejtetü. Szerencsere ma mar nagyon jo szerek vannak, hala Istennek a mosogep is müködik, de azert nem hianyzott. A gyerekorvos szerint keves olyan gyerek van, aki evente legalabb egyszer ne lenne tetves. Nalunk ez az elsö alkalom, remelem az utolso is. Fujjjjj!!!!
A könyvekröl... Örömmel latom, hogy szinte mindenki szeret olvasni, fontosnak tartjatok, hogy a könyvek szeretetet, becsüleset megprobaljuk tovabbadni gyerekeinknek is. Ez itt Nemetorszagban ugyanis egyaltalan nem olyan fontos. Ismerek embereket, söt csaladokat is, ahol a haztartasban fellelhetö könyvek szama nulla.Es ez nem tulzas. Szerencsere az ellenkezöje is letezik, termeszetesen itt is elnek intelligens, olvasott, erdeklödö emberek, csak kevesen. Nezzetek meg egyszer egy ilyen idiota Talk-show-t, ott lathatjatok, mi az atlagszinvonal.
De ne panaszkodjunk, azert vannak itt jo dolgok is. Pl. szuperül lehet közlekedni babakocsival, gyakorlatilag mindenhol. Vagy szinte minden hivatalban, orvosi varoban, söt nehany etteremben is kialakitottak egy jatszosarkot a gyerekeknek, es meg az sem olyan tragedia, ha kicsit hangosabbak es rohangalnak.
Ami nagyon nehez nekünk, hogy a csalad otthon van, mi meg itt. Es neha bizony a szivem szakad meg, amikor Robinkam azt mondja " Mama, de jo lenne, ha engem is egyszer a Nagymami hozna el az iskolabol es utana jatszana velem " Ez persze lehetetlen, valoban nagyon ritkan latjuk egymast, mi egy evben egyszer tudunk hazamenni, es ha szerencsenk van, akkor esetleg az Anyu is ki tud jönni valamikor egy hetre. De többnyire magunkra vagyunk utalva.
Egy kicsit szomoru lett ez a bejegyzes, pedig egyaltalan nem annak szantam, igy alakult.

Vasarnap

Tegnap is elindultunk szankozni, de joforman minden ho eltünt mar. Aztan az esö is rakezdett, igy egy kis seta utan hazatertünk. Jo kis unalmas vasarnap volt, Robinnal este az agyban nagyon fontos kerdeseket vitattunk meg, pl. hogy hol bujik ki a kisbaba, es hogy is van ez az egesz a hazasodassal, muszaj-e mindenkeppen csokolozni, mert az nagyon undorito, valamint, hogy kinek a feladata jeggyürüt vasarolni. Figyelmesen hallgatott, okosakat kerdezett, majd a kisbabas temanal csak annyit jegyzett meg: -Hala Istennek, hogy nem vagyok nö!- Na ja. Kis Oliviam egyre nagyobb kedvvel jatszik szerepjatekokat, sokszor amulatba ejt, mennyire tisztan latja a viszonyokat, rendkivül fejlett humorerzeke van, imadom! Sokat ragaszt, ügyesen banik az olloval, fantasztikus müveket alkot es mindegyiket elnevezi. Es rendkivül büszke magara, ha tetszest arat, fülig er a szaja,- Olja csinalta!- mondja.

Hetvege

Faraszto szombatunk volt. Azzal kezdödött, hogy Robinnak 10-12-ig iskolaba kellett mennie.
Büntetesböl! Mert csunya kifejezeseket hasznalt. Na ne gondoljatok semmi borzasztora, csak ilyeneket mondott hogy " Oh, du heilige stinkende Banane " , amit ugy lehetne leforditani, hogy
" O, te szent büdös banan " , meg egy tarsat tengerimalacnak nevezte, de ebben az iskolaban
meglehetösen szigoruak, igy ha valaki ötször bekerül a Csunya Kifejezesek Könyvebe, annak büntetes jar. Ma reggel arra gondoltam, -miközben a delikvens vidaman keszülödött, micsoda kaland, szombaton iskolaba megyünk-, hogy ez inkabb büntetes nekem, de igazuk is van, miert nem tanitottam meg jobban.
Aztan itthon gyorsan ebedfözes, hogy az utolso havas, jeges napokat kihasznalva el tudjunk meg menni szankozni. Olivia persze addigra hullafaradt volt, az elcsuszott ebed miatt nem tudott mar aludni, igy vegigcirkuszolta az egeszet. A szankora nem volt hajlando raülni, mindenaron ö akarta huzni, termeszetesen a dombon lefele is, szerencsere elörelatoan kettöt vittünk, igy legalabb azon nem veszekedtek.
Azert szep delutanunk volt összessegeben, a cirkuszolas meg nalunk ugyszolvan mar normalis.
Eletemben nem lattam meg ilyen dacos önfejü nöszemelyt mint a lanyom. De hihetetlen charme-ja van, igy mindenkit levesz a labarol. Kis banya na.

Fantasztikus! Köszönöm kedves biztatasotokat, sajnos meg fogalmam sincs, hol kell nektek valaszolnom, igy megteszem most nyilvanosan, köszönöm!
Valoban nem artana egy kis bemutatkozas, de hol is kezdjem...
Ket gyermekem van, Robin fiam 7 eves, gyönyörü, okos, kedves es hiperaktiv.
Kislanyom Olivia aprilisban lesz 3 eves, szinten gyönyörü, okos es kedves, es valoszinüleg ö is hiperaktiv.
Neha nem könnyü ezzel együttelni, de rengeteget tanultam az evek soran...
Forduljatok hozzam batran, ha kerdesetek van ebben a temaban.
Egyedül nevelem a gyerekeket, mar ujra dolgozom, szerencsere Olivia remekül beilleszkedett az ovodaba, Robin pedig iskola utan a napköziben van, ahol ö is jol erzi magat.
Valoszinüleg nem tul sok erdekessegröl tudok majd nap mint nap beszamolni, eleg egyhangu az eletünk mostanaban, de azert igyekezni fogok.
Csongi, nagyon örülnek a meghivonak, egyelöre nem tudom hol kell az e-mail cimemet megadni, hogy megse legyen teljesen nyilvanos, majd ertekezem Miannal.
Hat ennyit mara, folyt.köv.

A masodik nap

Gyermekeimnek lassan elegük van a telböl, ugy latszik minden jobol megart a sok. Igy varjuk a tavaszt türelemmel.

Minden kezdet nehez...

Mar regota gondolkodom, mi lenne ha mi is bövitenenk a blogirok nepes taborat, ime eljött a perc, es megszületett az elsö bejegyzes. Amugy abszolut semmi rutinom nincs az ilyesmiben, bar blogot olvasni mar nagyon jol tudok.